A szénacél önmetsző{0}}betétek tartóssága az adott alkalmazási környezettől és a munkakörülményektől függ. Míg előnyeik a kopásállóság terén vannak, jelentős hiányosságaik vannak a korrózióállóság terén; ezért „tartósságuk” relatív.
Jó kopásállóság: A szénacél keménysége a széntartalom növelésével növelhető. Egyes magas széntartalmú acélok elérhetik a HRC50-60 keménységet, ami jobbá teszi őket, mint a hagyományos rozsdamentes acél (például a 304-es rozsdamentes acél, amelynek keménysége általában kisebb vagy egyenlő, mint a HRC20), az anyagütésnek és a súrlódásnak ellenálló. Száraz, korrozív anyagoktól mentes környezetben a szénacél betétek hosszú élettartamot tarthatnak fenn.
Alacsony költség: A szénacél könnyen hozzáférhető és könnyen feldolgozható, így a teljes költség sokkal alacsonyabb, mint a rozsdamentes acél. Alkalmas költségkeretben-korlátozott, rövid-távú használatra vagy nem-kritikus összetevőkre.
Gyenge korrózióállóság: A szénacél elsősorban vasból és szénből áll, és szinte egyáltalán nem tartalmaz olyan korrózióálló elemeket,{0}}mint a króm és a nikkel. Nedves környezetben vagy kloridionokat tartalmazó anyagokkal (például kálium-klorid és ammónium-klorid) vagy savas komponensekkel érintkezve erősen érzékeny az elektrokémiai korrózióra, és rozsdát képez. Ez a lapka szilárdságának csökkenéséhez, menetkárosodáshoz, sőt a berendezés szivárgásához vagy hibás működéséhez vezet.
Felületkezelés: A korrózióállóság javítása érdekében a szénacél betétek gyakran felületkezelést igényelnek, például horganyzást, festést vagy krómozást. Ezek a bevonatok azonban könnyen megsérülnek a hosszú távú-súrlódás és ütés hatására. Sérülés után a korrózió gyorsan terjed, rendszeres karbantartást igényel; ellenkező esetben élettartamuk jelentősen lerövidül.
